2015. április 20., hétfő

Ajánlólevél

Az ajánlólevél és a referencia igazából kéz a kézben járnak. Az ajánlólevél egy olyan írás, amit a munkaviszony megszűnésekor adnak a kilépő dolgozónak egyes helyeken.
célja az, hogy bemutassa a dolgozó munkájának minőségét a dolgozó fejlődését, azt, hogyan lehetett vele együtt dolgozni.

Az ajánlólevélnek Magyarországon nincs meg a kultúrája (még), egyes cégeknél természetes, de többnyire azt sem tudják a foglalkoztatók, miről is van szó.

Német nyelvterületen az ajánlólevél már több évtizede teljesen normális és elfogadott intézmény. A neve is mutatja, ajánlás, tehát pozitív dolgok szerepelnek benne. Azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a dolgozó elhelyezkedését. Egy jó cégtől való jó ajánlólevél előnyt jelenthet.

Mi is található egy ajánlólevélben?

XY ettől eddig állt cégünknél alkalmazásban, mint ....
Munkájával elégedettek voltunk, mert ilyen és olyan eredményeket ért el.

Munkáját így és így végezte, kollégáival való kapcsolata ilyen volt. Munkabírása ilyen, csapatban is jól tud dolgozni. Munkavégzésére a pontosság jellemző, hatékonyan lehet vele együttműködni, ezt kollégái és főnökei is látják.

Nagyjából ennyi. A fentiek nem minta ajánlólevélként olvashatók, csak az ajánlólevél tartalmának megismertetése a célja!

Az ajánlólevél régebben a beosztottak között nem volt szokásban, csak vezető állásra pályázóktól kérték. Ma már felmerülhet kérésként. Előny az, ha valakinek van ajánlólevele.

Arra mindenesetre vigyázni kell, hogy ne lőjenek túl a célon, és ne legyen túl nyálas, ne ömlengjen arról, mennyire nagyszerű az illető, akinek írták. Nem fogják elhinni, még akkor sem, ha igaz.

Az ajánlólevél nem feltétlenül az utolsó munkahelytől kell, hogy származzon, de 10-15 éves ajánlólevéllel már megyünk sokra.

Az ajánlólevél és a referencia nyújtása abban tér el egymástól, hogy a referenciát szokás szóban nyújtani, tehát egy megadott személy nevét megadva, őt kérdezik az illető jelentkezőről, az ajánlólevél viszont minden esetben egy írásba adott "nyilatkozat".

2015. április 16., csütörtök

Ki adjon referenciát?

Előző bejegyzésemben hosszan írtam a referenciáról. Most arról szólok, ki legyen az, akit a referencia adása miatt felkeresünk.

Célszerű, ha az összes szálat nem vágjuk el, amikor elhagyunk egy munkahelyet. Most azért sokkal könnyebb a helyzet, mert a Facebook világában nagyon hamar rátalálunk régebbi munkatársainkra, akik közül lesz olyan, aki segít megtalálni a megfelelő embert.

De ki legyen az?
A szemben levő asztalnál ülő volt kolléga, aki ugyanabban a munkakörben volt, nem jó.

A volt főnökünk, főnökünk főnöke, személyzeti ügyekkel foglalkozó, vagy a cégtulajdonos a megfelelő személy. Természetesen a cég méretétől függ, kit fogunk találni.

Aki a referenciát adja, legyen ebben kompetens személy, értem ezalatt azt, ismerje a munkánkat, emlékezzen ránk! Rém kellemetlen, ha egészen más leírást ad rólunk, mint a valóság, egyszerűen azért, mert összekeverte a neveket.

A referenciaszemélyt meg kell keresni, és meg kell kérdezni, hajlandó-e referenciát adni. El kell mondani, mit is várunk el tőle. Tehát azt, hogy beadok egy jelentkezést X céghez, kérnek tőlem referenciát. Szeretném megkérdezni, beírhatom-e referenciaként. Ez azt jelenti, lehetséges, hogy írásban vagy telefonon felkeresik, és megkérdezik, mit tud rólam, a munkámról. Tud-e rólam olyan jellemzést adni, amiből kiderül, jól dolgoztam ott, értek ahhoz, ami a feladatom volt, és jó kolléga voltam. Ekkor az illető mondhatja azt, ne haragudjon kedves barátom, azt se tudom, ki maga, én már nem emlékszem az 5 évvel ezelőtti munkatársaimra. Ez egyfelől rossz hír, másfelől pedig jó. Jó azért, mert kiderült, őt nem szabad megadni referenciaszemélyként. Rossz, mert kereshetünk tovább.

Ha vállalja, akkor is csak reménykedhetünk benne, hogy az adott híváskor úgy hirtelenjében el fogja mondani azt a néhány pozitív dolgot, amit elvárunk. Nem kell szégyellni, elvárjuk. Ki akarna olyan referenciát kapni, ami arról szól, hogy folyton veszekedtünk, naponta elkésett, hanyag volt. Tudom, ilyet nem mondhat, de ugyanezt jól körülírva virágnyelven is elmondhatja, és még csak nem is tudunk róla.

Tehát bíznunk kell a referenciaszemélyben, akit ki kell oktatni arról, hogy ő most nekünk referenciaszemélyként kerül megjelölésre, és készüljön fel lelkileg, hogy esetleg megkeresik. Akkor emlékezzen ránk, és persze tudjon mondani néhány pozitív mondatot.

Ha kicsi cégeknél dolgoztunk, könnyen előfordulhat, hogy csak volt munkatársat találunk. Akkor is ez a helyzet, ha régebbi cégtől szeretnénk referenciát, de az már nincs meg, vagy elképzelhető, hogy sok nyugdíj környéki kollégánk volt, akiktől pár év múlva már nem kérhetünk referenciát. Ilyenkor a volt kolléga, mint kolléga mondhatja el, milyen volt a közös munka. Az, hogy tudjon róla, számítson rá, itt is követelmény!

A referencia szerepe egyre nagyobb lesz, tehát érdemes gyűjteni a referenciákat, ahol felajánlják, hogy írnak, ott el kell fogadni, sőt meg kell köszönni. Ha nem divat adott helyen, és olyan az elválás, akkor kérni kell kilépéskor. Például, ha kénytelenek voltak X embert elküldeni, akkor valószínűleg adnak referenciát, mert nincs bennük sértettség.

Az önéletrajzban első körben írhatunk annyit, referencia kérhető.

Ha az adott cég kéri is, akkor még mindig van időnk ismételten megkeresni a referenciaszemélyt, és szólni, most kértek referenciát, beírtalak, várható, hogy keresnek. Miért jó ez? Lehet, hogy fél év-egy év telik el a beszélgetés óta, már régen elfelejtette az illető az egészet, így pedig van ideje felidézni a régi időket, hogy a megkereséskor már emlékezzen.

2015. április 13., hétfő

Referencia

Egyre több munkáltató kér referenciát a leendő alkalmazottól.
Ez számukra egyfajta biztosíték. Ezzel nincs is gond.

Ott látom a problémát, hogy a magyar munkáltatók nincsenek felkészülve a referencia adására. Persze nem a munkáltatónak, mint szervezetnek kell felkészülnie, vagyis mégis, de nem úgy. 

Mire gondolok? A munkáltató mondhatom úgy, egy megfoghatatlan valami. 
Tudom persze, hogy mindenütt megvan az a személy, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja, aki a szerződéseket aláírja. Ez így van, de nem ő az, aki ismer bennünket. Akkor igen, ha egy kis cégnél dolgozunk, de ez esetben is csak akkor, ha egy időben dolgoztunk ugyanott, és tényleg ismerte a munkánkat, valamint, ha a referenciát nem 10 év múlva kérjük.

Az lenne jó, ha kilépés után, ha már egy bizonyos időt dolgozott az adott cégnél a dolgozó, immáron lehiggadva, automatikusan írnának egy referenciát az adott dolgozóról. Sajnos, ha a munkavállaló akar elmenni, akkor gyakran azonnali önismereti képzésben részesül, és megtudja, hogy a tegnap még kiváló teljesítményűnek tartott munkája igazából egy fabatkát sem ért, és jó is, hogy az ilyen nem rontja itt tovább a levegőt, és jó lenne, ha többet be sem tenné a lábát a kapun. 

Nos, ez az, ami miatt nehezen lehet jó referenciát kapni a munkáltatótól. Lehet, hogy 1-2 hónap múlva már úgy látják, igen, érthető, hogy egy lakóhelyéhez sokkal közelebbi munkahelyre ment, nem utazik napi 4 órát, vagy, hogy igen, itt egy monoton munkát végzett, amihez a képzettsége, gyakorlata bőven sok volt, és most, az új helyen milyen jól elvezeti azt a néhány fős csoportot, stb.
Lehet, csak elmúlt a harag, és reálisan tudják már nézni a dolgot.
Ilyenkor jó lenne, ha elkészülne a referencia, amit eltennének, és ha szükséges, kiadnák. Sőt, akár el is lehetne küldeni a dolgozónak azzal, őrizze meg, és használja, ha szükséges.
Sajnos, nem tartunk még itt.

Azért fontos, hogy időben készüljön a referencia, mert ha már senki sem dolgozik ott a régi kollégáink közül, akkor tényleg, mit tudnak írni? Azt, hogy mettől meddig, milyen munkakörben dolgoztunk, esetleg azt, mennyit hiányoztunk és hogy volt-e fegyelmi ügyünk, vagy kaptunk-e dicséretet, jutalmat, kitüntetést. Arról nem tudnak írni, milyen volt velünk együtt dolgozni, a hétköznapokban feltaláltuk-e magunkat, lehetett-e ránk számítani.


A referenciát mindig egy adott személytől tudjuk kérni. Például, ha volt főnökünk nem tekint személyes ellenségének amiatt, hogy cserben hagytuk/elárultuk/felmondtunk. Ő le tudja írni, milyen feladatokat hogyan láttunk el, beilleszkedtünk-e a csapatba, és miben lehetett ránk számítani, milyen volt velünk a munka.