2011. május 31., kedd

Álláskeresés - önéletrajz ma

Mostanában beszélgettem néhány emberrel, akik közül volt, aki állást keres már hosszabb ideje, és volt olyan is, aki szeretne felvenni valakit. Ezekkel a beszélgetésekkel egybecsengő hozzászólásokat olvastam több helyen is az interneten.
Ezt szeretném most megosztani.

Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de a válság kezdete óta még rosszabb lett a helyzet, amint annak előtte. Olyan sokan jelentkeznek egy-egy állásra, hogy sok helyen új módszereket vezettek be az előszűrésre.

Vannak egészen elképesztő esetek is. Mert azt, hogy az érettségizett 20 éves adminisztrátorlányka szűri meg elsőnek az önéletrajzokat, már "megszokhattuk". Aki neki nem szimpatikus, annak az önéletrajza a kukában landol, úgyis van itt elég vacak papír.

Az önéletrajzok nagy száma miatt, hogy ne fulladjanak bele a papírhegybe, sok helyen ma már nem kérik a bizonyítványok másolatát, és egyéb papírokat se, csak az önéletrajzot, és a kísérőlevelet.

A kísérőlevél - amiről pedig mindig sokan szeretnének többet megtudni - nem biztos, hogy bárkihez is elkerül. A sok jelentkező miatt kezd divatba jönni, hogy kizárólag az önéletrajzot nézik meg.
Ezekben az esetekben írhatunk mi bármit a kísérőlevélbe, részletezhetünk, taglalhatunk, lelkesedhetünk, a kutya se olvassa el.
Mielőtt úgy döntene valaki, hogy akkor mellőzi a kísérőlevelet, olvasson csak tovább. Tehát azt, hogy hol olvassák, és hol nem, azt sajnos mi nem tudhatjuk. Tehát írjuk a kísérőlevelet, és bizakodjunk. A lényeg itt az lenne, hogy nem kell agyonparázni a kísérőlevelet.
Sokan kifejezetten kísérőlevél mintákat keresnek. Szerintem ez felesleges.

Lehet, hogy érdemes lenne valakinek egy olyan kutatást végeznie, ahol megkérdezi a munkáltatók azon munkatársait, akik az önéletrajzokat elolvassák, rendszerezik, hogy volt-e olyan eset, amikor a kísérőlevél különleges volta, nagyszerűsége miatt hívtak be valakit, vagy csak emiatt tették pályázatát a továbbra is játszók kategóriájába.

A másik jelzés az, hogy a közvetlen vezető nem lát mást, csak az önéletrajzot. Akár van kísérőlevél, bizonyítvány, akár nincs, ő csak 1 db papírt kap, olvasgassa, döntsön, kivel akar találkozni.

Honnan tudjuk azt, hogy tényleg van ilyen gyakorlat? Egy ismerős felháborodva mesélte, hogy ő, mint szorgalmas, figyelmes munkakereső utánaérdeklődött az önéletrajznak. Azt a választ kapta, nem hívták be, mert nem volt benne a fizetési igény. Megnézte a gépben, mert úgy emlékezett, beleírta, és valóban, benne volt. A telefonbeszélgetés során azért azt megtudta, hogy akivel beszélt, már nem látott egyetlen kisérőlevelet sem, mert olyan sokan jelentkeznek, hogy nincs idő elolvasni azokat.

A másik szomorú tény az, hogy az önéletrajzok nagy részében sok hiba van. Ezekről, legalábbis kettőről, a helyesírásról és a rossz képekről az előző bejegyzésemben írtam.

Azt tudjuk, hogy a munkáltató dönti el, alkalmaz-e valakit, vagy sem. Igazából kívülről egy pályázó nem tudja, mennyien jelentkeztek az adott munkakörre, milyen végzettségük, gyakorlatuk volt,  és mi alapján hívták be őket interjúra, illetve milyen szempontok alapján lettek a többiek kiejtve a rostán, valamint, hogy mi alapján döntöttek amellett, akit végül választottak.

2011. május 30., hétfő

Hibák az önéletrajzban

Ismét kell írnom az önéletrajz írása során elkövetett hibákról. Kettőt taglalok kicsit részletesebben. A helyesírás, és a fénykép kérdését.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az önéletrajz hibái eleve kizárják azt, hogy lehetőség legyen személyes bemutatkozásra.
Vannak olyan hibák, amiken könnyen lehet segíteni.

Helyesírás

A legfontosabb a helyesírási hibák kiküszöbölése. Ma, amikor az emberek döntő többsége szövegszerkesztővel készíti önéletrajzát, vagy mondjuk úgy, az önéletrajzok szövegszerkesztővel készülnek, akkor nem tudom megérteni, hogy lehet hibáktól hemzsegő önéletrajzot kiadni a kezünkből.
Nem mondom, hogy nem fordulhat elő 1 elütés sem, bár jó lenne, ha az se lenne. 1 elütés lehet, hogy észrevétlen marad, lehet, hogy nem.

De az, ha olyan hibákkal ad be valaki önéletrajzot, amiért már az alsó tagozatban is egyest kapott volna, semmivel sem menthető.

Tessék használni helyesírás-ellenőrző programot!
Nem ész nélkül javítunk, hanem ésszel. Elolvassuk, mire mondja, hogy hibás, ha tényleg annak tűnik elsőre, és a helyes variációt is látjuk a felajánlottak között, akkor javítunk.
Ha nem látjuk, akkor nézzünk utána, mi lenne a helyes írási mód.
Az is lehet, hogy nem találjuk hibásnak az ominózus szót. Ekkor előfordulhat az is, hogy a saját írásunkat ismerve, agyunk már a jó szót mutatja nekünk. Ezen úgy segíthetünk, ha mással is elolvastatjuk az önéletrajzot.
Ha betűről-betűre végigbogarásztuk a szót, és biztosak vagyunk benne, hogy jól írtuk, kétely esetén szótárban meg is néztük, akkor ne foglalkozzunk a program ajánlatával, hagyjuk úgy, ahogy leírtuk.

Még egy trükk: ha kétséges az, hogy hogyan kell leírni egy szót, kell-e kötőjel, egybe kell írni, vagy külön, és nem találunk rá a helyesírási szótárban sem, akkor nemes egyszerűséggel fogalmazzuk át  a mondatot, vagy ha lehetséges, használhatunk rokon értelmű szót is ahelyett, aminek írásában bizonytalanok vagyunk.

A fényképekről

Nem csatol, beilleszt!
Tehát a dokumentumba a kép Word-ben a következőképpen kerül: Beszúrás/Kép/Fájlból
Itt megkeressük a képet, és a Beszúrás feliratú gombra kattintunk.

A képről

A képet leendő vagy legalábbis reménybeli munkaadónknak küldjük. Dolgozni megyünk oda.
A kép is ennek megfelelő legyen!
Tehát nem csoportkép, nem családi kép, nem bulizós, nyaralásos, pálmafás vagy hasonló kép kerül az önéletrajzba.
Akkor milyen?
Egy üzleti megjelenést sugárzó, jólfésült, diszkréten sminkelt, nem agyonékszerezett arckép, maximum vállig mutatva.
Ruházat: férfiaknál öltöny, ing, nyakkendő, ha komoly állásra pályázik, ing nem árthat más esetekben sem; nőknél kosztüm blúzzal, vagy legalább blúz, ami nem túlságosan mintás, és a színe sem zavaró a képen.
A nők nyugodtan elfelejthetik a mély dekoltázst, az átlátszó muszlinblúzt az önéletrajzhoz készülő képeknél. Meglepő, ha azt mondom, az önéletrajzokat nagy valószínűséggel először egy nő nézi meg? Tehát előnyt ne várjon senki a derékig dekoltált, vagy sok aranyláncos fotótól.

A fénykép mérete

Két oldalról közelíthetjük ezt a kérdést. Centiméterben és kilobájtokban mérve.
A szövegszerkesztőben van vonalzó, amin láthatjuk, mekkora a kép. Az igazolványképek olyan 3*4 cm körüliek általában. Az önéletrajzra feltett kép se legyen levelezőlap méretű.

Ha a képfájl - amit beillesztünk a dokumentumba - túl nagy, több száz kilobájtos, akkor azt előtte át kell alakítani. A fényképek kezelésére való programoknak van egy olyan lehetősége is, hogy a képeket megfelelő méretűvé varázsolják. Resize, tömörítés, hasonlót keressünk. A gyakorlásra ne az egyetlen felhasználható fényképet használjuk.

Hogy miért nem elegendő egérrel kisebbre húzni a képet? Mert attól még a mérete kilobájtokban mérve nem fog csökkenni. Az ugyanaz a nagy kép lesz, csak a dokumentumon kisebbnek látjuk. Sőt, bármi történhet, és ami a mi gépünkön pont jól néz ki, az az önéletrajzot elolvasó gépén lehet, hogy az eredeti, nagy méretben jelenik meg.

Ezzel a két dologgal, vagyis a helyesírási hibáktól mentes szöveggel, és az alkalomhoz illő, jó fényképpel már nagyot léptünk afelé, hogy elolvasásra is méltassák önéletrajzunkat.