2011. május 31., kedd

Álláskeresés - önéletrajz ma

Mostanában beszélgettem néhány emberrel, akik közül volt, aki állást keres már hosszabb ideje, és volt olyan is, aki szeretne felvenni valakit. Ezekkel a beszélgetésekkel egybecsengő hozzászólásokat olvastam több helyen is az interneten.
Ezt szeretném most megosztani.

Nem akarok senkit sem elkeseríteni, de a válság kezdete óta még rosszabb lett a helyzet, amint annak előtte. Olyan sokan jelentkeznek egy-egy állásra, hogy sok helyen új módszereket vezettek be az előszűrésre.

Vannak egészen elképesztő esetek is. Mert azt, hogy az érettségizett 20 éves adminisztrátorlányka szűri meg elsőnek az önéletrajzokat, már "megszokhattuk". Aki neki nem szimpatikus, annak az önéletrajza a kukában landol, úgyis van itt elég vacak papír.

Az önéletrajzok nagy száma miatt, hogy ne fulladjanak bele a papírhegybe, sok helyen ma már nem kérik a bizonyítványok másolatát, és egyéb papírokat se, csak az önéletrajzot, és a kísérőlevelet.

A kísérőlevél - amiről pedig mindig sokan szeretnének többet megtudni - nem biztos, hogy bárkihez is elkerül. A sok jelentkező miatt kezd divatba jönni, hogy kizárólag az önéletrajzot nézik meg.
Ezekben az esetekben írhatunk mi bármit a kísérőlevélbe, részletezhetünk, taglalhatunk, lelkesedhetünk, a kutya se olvassa el.
Mielőtt úgy döntene valaki, hogy akkor mellőzi a kísérőlevelet, olvasson csak tovább. Tehát azt, hogy hol olvassák, és hol nem, azt sajnos mi nem tudhatjuk. Tehát írjuk a kísérőlevelet, és bizakodjunk. A lényeg itt az lenne, hogy nem kell agyonparázni a kísérőlevelet.
Sokan kifejezetten kísérőlevél mintákat keresnek. Szerintem ez felesleges.

Lehet, hogy érdemes lenne valakinek egy olyan kutatást végeznie, ahol megkérdezi a munkáltatók azon munkatársait, akik az önéletrajzokat elolvassák, rendszerezik, hogy volt-e olyan eset, amikor a kísérőlevél különleges volta, nagyszerűsége miatt hívtak be valakit, vagy csak emiatt tették pályázatát a továbbra is játszók kategóriájába.

A másik jelzés az, hogy a közvetlen vezető nem lát mást, csak az önéletrajzot. Akár van kísérőlevél, bizonyítvány, akár nincs, ő csak 1 db papírt kap, olvasgassa, döntsön, kivel akar találkozni.

Honnan tudjuk azt, hogy tényleg van ilyen gyakorlat? Egy ismerős felháborodva mesélte, hogy ő, mint szorgalmas, figyelmes munkakereső utánaérdeklődött az önéletrajznak. Azt a választ kapta, nem hívták be, mert nem volt benne a fizetési igény. Megnézte a gépben, mert úgy emlékezett, beleírta, és valóban, benne volt. A telefonbeszélgetés során azért azt megtudta, hogy akivel beszélt, már nem látott egyetlen kisérőlevelet sem, mert olyan sokan jelentkeznek, hogy nincs idő elolvasni azokat.

A másik szomorú tény az, hogy az önéletrajzok nagy részében sok hiba van. Ezekről, legalábbis kettőről, a helyesírásról és a rossz képekről az előző bejegyzésemben írtam.

Azt tudjuk, hogy a munkáltató dönti el, alkalmaz-e valakit, vagy sem. Igazából kívülről egy pályázó nem tudja, mennyien jelentkeztek az adott munkakörre, milyen végzettségük, gyakorlatuk volt,  és mi alapján hívták be őket interjúra, illetve milyen szempontok alapján lettek a többiek kiejtve a rostán, valamint, hogy mi alapján döntöttek amellett, akit végül választottak.

Nincsenek megjegyzések: