2011. július 11., hétfő

Mintaönéletrajzok és a valóság

Figyelem a minta önéletrajzokat. Olvasom a jó tanácsokat, mi kerüljön az önéletrajzba. Olvasom mások blogján a hozzászólásokat is, amikben nagyon odamondogatnak egymásnak az emberek.

Miről is van szó?
Az önéletrajzban benne vannak a szakmai tapasztalatot adó munkahelyek, munkakörök. Javasolják, hogy itt mindenki foglalja össze, milyen feladatokat látott el, és milyen eredményeket ért el.

Az első gondom ezzel csak az, hogy ha az illető be akarja tartani azt, hogy a jó önéletrajz rövid, 1 oldalas, de semmiképp sem több kettőnél, akkor ez nehezen fog menni.

Jó, a feladatokat nem felsorolásként írom, az eredményeket se, akkor nyerek néhány sort. Igen, de akkor meg azt mondják, nem áttekinthető az írásom.

Nem is ez az oka írásomnak, ezt csak megjegyeztem, jelezve, nem olyan egyszerű az összes "szabálynak" megfelelni.

Amiért írok az az, hogy a mintaként bemutatott önéletrajzokban szerintem szuperemberek szerepelnek. Nemrég olvastam egyet, ahol az illető előadói munkakörében, ha jól számoltam, másik 5 munkakört is ellátott, amiből 2 vezetői feladatokat jelentett.

Azon felül, hogy mondjuk építőipari szakképzettséggel természetesen piackutatást végez, és marketinges, még HR-es is, és ő tervezi a cég honlapját, logóját, meg ami még adódik. Ez így együtt már számomra nem hihető. Ha ennyi mindent el tud végezni munkaidejében, akkor az, amiért igazából ott van, eléggé kevéssé terheli le a munkaidejét. Igen, lehet mondani, hogy ezek mind eseti feladatok. Akkor meg a hozzáértését kérdőjelezem meg. Lépjünk túl ezen, hiszen ezek csak minták.

A szuperemberünk legalább 6-8 különböző szakmai tanfolyamon vett részt, melyek elnevezéséből arra lehet következtetni, hogy a munkáltató küldte oda. Rendelkezik vezetői tapasztalattal is persze, hiába beosztott, projekteket talált ki és vezényelt le sikeresen.
Ha véletlenül nem projekteket irányított, akkor pontos számadatokkal rendelkezik arra vonatkozólag, hogy ottléte alatt hány %-kal emelkedett az eladás, mennyi megtakarítás volt azért, mert ő ült annál az íróasztalnál, hány millió forint pályázati pénz köszönhető neki.

Ez már sok nekem.
Nem tegnap kezdtem dolgozni, lehet túl régen, és azért van az, hogy nekem valahogy sosem kötötték az orromra, hogy én mekkora hasznot hozok a cégnek. Az is lehet, ennek az az oka, hogy munkaügyön, személyügyön dolgoztam, ahol inkább azt dörgölték az orrunk alá, mennyibe kerülünk a cégnek, és egy fillér árbevételt se vagyunk képesek összehozni.

Azért az is igaz, én még sosem hallottam embereket egymás között arról beszélni, képzeld, a múlt negyedévben/hónapban/évben az én jó munkám, az ötleteim X Ft-ot értek a cégnek, mert ennyivel kevesebbet költöttünk, vagy ennyivel többet adtunk el, és azt se, hogy az ilyen olyan arányszám meg 14%-kal nőtt a munkámnak köszönhetően.

Amikor valami hasonlót pendítenek meg blogokban hozzászólók, mármint hogy én adminisztrátor vagyok, és honnan tudnám, mennyi hasznot hoztam a cégnek, vannak, akik nagyon földbe döngölik az illetőt, hogy egy szerencsétlen mihaszna vagy, ha ezt te nem tudod kimutatni. Hosszasan taglalják, hogy például azt tudnod kellene, hogy a főnöködnek mennyi ideje szabadult fel azáltal, hogy te veszed fel a telefont, és ezalatt mennyi hasznot hozott a cégnek.

Ezeket a hozzászólásokat elképedve olvasom. Az írója gondolom olyan munkahelyen dolgozik, ahol mindenki, a takarítónőig, recepciósig bezárólag pontosan tájékoztatva van arról, hogy az ő munkája mennyi haszonnal jár, mennyi árbevétel-többlet keletkezett, vagy mennyi megtakarítást értek el csak az ő munkája által.

Természetesen vannak olyan munkakörök, ahol tudni lehet, ki mennyit hozott, vagy takarított meg, de nem hiszem, hogy egy üzletkötő teljesítményénél elkezdik részletezni, hogy a titkárnő, adminisztrátor, telefonos, könyvelő, pénzügyes, kézbesítő, recepciós, stb. munkája mennyit tett ehhez a teljesítményhez. Úgy érzem a sztárüzletkötők ki is akadnának, mert az a bizonyos nagy üzlet az ő érdemük.

Amiért írok, az az, hogy ne legyen senkinek sem kisebbrendűségi érzése, vagy lelkiismeret furdalása, amikor ilyen önéletrajzmintákat lát. Arra gondoljon, igyekezett az írója érdekessé tenni, és mindenfélét belezsúfolni, hogy az olvasó lássa, mit hogyan kell beleírni.

Ha forintokat és százalékokat meg nagy tetteket nem is tudunk beleírni az önéletrajzba, mint elért eredmény, igyekezzünk találni valami olyan feladatot, ami a napi rutinmunkán túlmutat.
Leírhatjuk azt, ha valamiben mi voltunk a legjobbak a kollégák közül, esetleg mi tanítottuk be az újakat.
A lényeg, találjunk valamit, amit eredményként, pozitívumként tudunk mondani.

Az iskolák, tanfolyamok, továbbképzések esetén pedig válogassunk, és igyekezzünk csak a munkakörhöz illőket beírni. Ma ezt tanácsolják.

Mindennek 2 oldala van, így ennek is. Tudom, hogy ha beleírunk 4 különböző képzettséget, akkor nevetve mondják, na mi van, nem tudja eldönteni, mi legyen?
Az érem másik oldala az, hogy a cél az élethosszig tartó tanulás, meg hogy életünk során 6-szor kell majd szakmát váltanunk. Akkor most hogy is van ez?

Ha én keresek egy dolgozót a cégemhez, akkor lehet, azt fogom választani, aki a távolabbi céljaimhoz is használható, mert van olyan képzettsége is, amire ma ott, ahová felveszem, nincs szüksége, de én fél év, 1 év múlva szeretnék bővíteni, más szolgáltatásokkal foglalkozni, és akkor már nagyon jó, ha van.

Az a véleményem, nincs egyetlen üdvözítő módja annak, hogyan írjunk önéletrajzot, és mit írjunk bele. Ami az egyik helyen hátrány, a másik helyen előny lehet és fordítva. Az ideális az lenne, ha az önéletrajzot úgy tudnánk megírni, hogy pontosan tudjuk, hová, milyen körülmények közé pályázunk.

Ez nincs így, gondoljunk csak a névtelen hirdetésekre, amikor abban sem lehetünk biztosak, hogy nem a saját munkakörünket pályázzuk meg.

Nincsenek megjegyzések: