2012. szeptember 13., csütörtök

A kevesebb több?

Régen az önéletrajzból nem lehetett semmit sem kihagyni. Ez akkor volt, amikor még hosszú fogalmazás volt az önéletrajz.

Ma másféle önéletrajzokat írunk, ezt nevezik szakmai önéletrajznak.

Egy állásra manapság több százan is jelentkezhetnek, ami nagy teher annak is, akinek ki kell választania a jelentkezők közül azokat, akikkel személyesen is szeretnének beszélni.

Ezért ma olyan önéletrajzot kell írni, ami azonnal megmutatja, alkalmas a jelölt!

Nem trükközni kell, és hazudni, csak a betöltendő állás szempontjából "nem releváns", vagyis nem fontos tanfolyamokat, iskolákat, szakmai gyakorlatot ki kell hagyni, vagy legalábbis háttérbe kell szorítani.

Egy példa:
Ha kazánfűtőnek jelentkezik valaki, akkor az fontos, van-e megfelelő vizsgája, gyakorlata. A gyakorlatnál esetleg még az is fontos lehet, hogy pont ugyanolyan kazánnal kapcsolatban van-e a tapasztalat. Ha a kazánfűtőnk azelőtt szabad bölcsész volt, vagy fodrász, esetleg pék, ez nem annyira fontos az állás betöltésénél.

Amit jelen esetben ki kell emelnie az önéletrajzban, az a kazánfűtői végzettség és gyakorlat. Célszerű előre írni, hogy azonnal megakadjon rajta a szem. Az önéletrajzot úgy kell összeállítani, hogy a kazánfűtői gyakorlat, még ha nem is összefüggő időben, egy helyre kerüljön.

A munkát keresők egy része nem rendelkezik semmilyen szakmai végzettséggel, és ez akadályozza a munkahely megtalálásában.

Azt gondolnánk, akinek többféle végzettsége van, egyszerűen juthat munkához.
Ez nincs így, mert ha a fenti példában szereplő kazánfűtőnk hosszan ecseteli képzettségeit, és különféle szakmákban eltöltött gyakorlatát, zavarba hozhatja azt, aki a kiválasztást végzi.
Ennyi féle végzettség, sok idő más szakmában, vajon nekünk való munkaerő?

Ez a jobbik verzió, mert hiába az élethosszig tartó tanulás, hiába az, hogy egy életben többször is új szakmát kell tanulni, - mégis sok helyen úgy értékelik, nem tudja az illető, mit akar, bizonytalan ember, biztosan nem is dolgozik jól.
Ez persze előítélet, de sajnos működik.

Ezért kell minden egyes pályázathoz alakítani az önéletrajzon. Azt kell kidomborítani, ami ott fontos, ami nem az, azt pedig éppen csak megemlíteni, szaktanfolyamok esetén akár ki is hagyni.

Így elkerülhető, hogy a sok, vagy sokféle képzettség gátolja meg a jelentkezőt abban, hogy alkalmas jelöltnek tartsák.


Nincsenek megjegyzések: