2012. október 26., péntek

Mikor adjam be a pályázatot?

A meghirdetett állásokra özönlenek a jelentkezések. Jó, tudjuk, nem mindegyikre, de általában egy posztra több tíz, de gyakran több száz jelentkezés érkezik a hirdetőhöz.

Hogyan folyik a pályázati anyagok áttekintése?
Elmondom, ahogy én csinálom, és ahogy célszerűnek látom.

Feladtam a hirdetést, meg is jelent, tudom, hogy jönnek a jelentkezések hamarosan. Erre felkészülök úgy is, hogy tudom, a napi feladataim között lesz néhány napig vagy hétig az is, hogy a beérkező jelentkezéseket átnézzem.

Tudva, hogy nem végtelen idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy ki legyen választva az új munkatárs, már az első néhány jelentkezés beérkezése után megnézem a "felhozatalt".

A teljesen alkalmatlanokat azonnal kiszűröm, és az előre megfogalmazott levelet el is küldöm nekik.

Ki is az, aki teljesen alkalmatlan? Aki nem rendelkezik azzal végzettséggel, tapasztalattal, amit megfogalmaztunk követelményként.
Sokan álláskereső minden létező helyre bedja pályázatát, sokszor úgy, hogy azt se tudja, mit jelent az a munka, amire jelentkezik.

Ha rábukkanok arra az önéletrajzra, amire várunk, akkor nem húzom az időt, kapcsolatba lépek írójával. Így sem biztos, hogy létrejön a személyes beszélgetés, pláne a munkába lépés, de akkor sem várok arra, hátha még jobbak jelentkeznek.
Naponta átnézem a jelentkezéseket, és ha már nagyon sok olyan pályázóm van, akikkel beszélnünk kell, akkor a hirdetéseket le is állítom. (Már amennyiben ez lehetséges.)
Ez nem azt jelenti, hogy több jelentkezőt nem fogadunk, hanem azt, aki eddig nem olvasta a hirdetést, már nem is fogja megtalálni.

A határidő leteltéig szorgalmasan olvasok és szelektálok. Ha megtaláltuk azt az embert, akire szükségünk volt, és szerződünk is vele, akkor a később beérkező pályázatok íróinak csak azt tudom írni, köszönjük a jelentkezését, megtaláltuk a keresett munkatársat.

A beérkezett pályázatokat senki sem gyűjtögeti hetekig, hogy majd egyszerre olvasson el 300 levelet és önéletrajzot!

Ha talál egy jó, egy nagyon jó, vagy egy hm, még elmegy hirdetést, ne habozzon! Ne taktikázzon! Ez nem olyan, hogy a legkésőbb érkező levelet veszik ki a tárolóból. (LIFO)
Aki előbb érkezik, annak több esélye van!
Hiába Ön a legjobb, ha már két héttel a pályázatának benyújtása előtt döntöttek, és a kiválasztott már be is töltötte a helyet! Nem fogják azt az embert azonnal elküldeni, mert érkezett egy nagyon jónak látszó pályázat!

Ezért is fontos, hogy azonnal (1-2 napon belül) beadható legyen az önéletrajza!

Ha olvas egy olyan hirdetést, amire jelentkezni szeretne, ne gondolkodjon még rajta 1-2 hetet, nem tudhatja, mióta hirdetnek. Lépjen, alakítsa át önéletrajzát a kiszemelt ajánlatnak megfelelően, írja meg a kísérőlevelet, nézze meg, mit kérnek még, és a felszerelt, minden szükséges küldenivalóval ellátott pályázatot mielőbb adja be!

2012. október 24., szerda

Változtatni soha sem késő!

Eléggé elcsépelt mondat, de igaz. Igaz a munkahelyváltásra, valami új megtanulására és az önéletrajzra is.

Ha már évek óta nem írt önéletrajzot, nem is nézett rá, akkor itt az ideje egy kicsit felfrissíteni az ezzel kapcsolatos tudást, és aktualizálni az önéletrajzot.

Mondhatnám azt is, hogy mi lenne, ha megcsörrenne a telefon és álmai állását ajánlanák, azzal a kitétellel, hogy kérik az önéletrajzot 15 percen belül elküldeni a megadott email címre.
Hányan tudnánk ezt teljesíteni?

Lehet erre azt is mondani, ugyan, ilyen csak a mesében van, de tudna önéletrajzot adni 1-2 órán belül? Tegyük fel, ennek földrajzi akadályai nincsenek, tehát ott van, ahol az iratai.

Az ember hajlamos feleslegesnek ítélni néhány dolgot, így van ez az önéletrajz frissítéssel is. Megéri rászánni azt az időt, amennyi évente kell ahhoz, hogy időszerű legyen, és ne kapkodva kelljen összegyűjteni, mi is változott a leírtakhoz képest.

Írtam az önéletrajz aktualizálásról egy bejegyzést, amit itt lehet elolvasni: http://www.oneletrajzblog.net/2012/01/uj-ev-uj-oneletrajz.html


2012. október 19., péntek

Fizetések titkossága


A fizetésekről egy gondolat.

Lehet, hogy jó, de inkább rossz, hogy nálunk ennyire titkos az, ki, hol mennyit keres. Nem személy szerint értem, hanem munkakörönként.

Nem tudhatja egy munkát kereső, hogy mondjuk egy könyvelő, egy marketinges, egy fodrász, vagy recepciós, kézbesítő, esztergályos mennyit keres.
Mennyi az a fizetés, ami általános? Nem tudhatjuk, hogy általános-e, hiszen a fizetések titkosak.

A munkahelyeken egymással sem szabad megbeszélni, ki mennyiért végzi el a munkát. Ez nem jó dolog, mert így kijátszhatók a dolgozók egymás ellen. Nem ritka eset, hogy valaki véletlenül megtudja, hogy a vele egy szobában ülő kolléga, aki hasonló végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, pont azt a munkát végzi, mégis másfélszer annyit keres, vagy a szerződése egyéb, számára kedvező pontokat tartalmaz.

Gyakori, hogy az idősebb, több gyakorlattal rendelkező dolgozó, aki ráadásul az újakat betanítja, tízezrekkel keres kevesebbet, mint a frissen felvett, azonos végzettségű ifjú titánok.

Tisztább helyzet lenne, ha tudni lehetne, iparáganként jellemző munkakörökben milyen jövedelmi viszonyok vannak.
Ez egyelőre nem változik, így nehéz kitalálni, hogy amikor rákérdeznek arra, mennyit kérünk, mit mondjunk.
Ha túl keveset mondunk, gyanakvóak lesznek, ennyire értékeli magát? Biztos nem is olyan jó szakember, különben többet kérne. Ez a túl kevés ettől még lehet a jelenleginél 50%-kal több is!

Ha túl nagyot merünk álmodni, akkor végigfut az agyakban, hogy mennyi az adott helyen az átlag, a legmagasabb fizetés hasonló munkakörökben, az is, hogy tudnak-e ennyit adni, és egyáltalán akarnak-e.

Ezért nehéz kérdés az, mennyit kérjen az ember. Egy biztos, ha a pályázati kiírás szerint önéletrajzokat fizetésmegjelöléssel kérnek, akkor valamit írni kell. De mennyit?

Amúgy, ha jobban belegondolok, valahol meg tudom érteni, miért kérik, mondjam meg, mennyiért dolgoznék ott. Lehetséges, hogy a sok rossz tapasztalat miatt, amikor a behívott emberek zöme olyan igényeket támasztott, amit nem tudtak megfizetni. Nem azért, mert nem akartak, hanem azért, mert nem tudtak. Ezért inkább kiszűrik előre azokat, akik irreális fizetési elvárásokkal rendelkeznek.

Sok helyen elég szűk a keret, inkább elbocsátanak, mint felvesznek, tehát fontos, mennyit kér a jelentkező. Időpocsékolás lenne mindkét fél részéről, ha kiderül a beszélgetéskor, hogy a beosztott előadónak jelentkező csupán kétszer annyit szeretne kapni, mint az első számú vezető.

Ha közszférába pályázunk, kérnek fizetési igényt, illetve eleve odaírják, hogy bérezés a megfelelő törvény alapján. Ott meg lehet nézni, mire számíthatunk. (Nem sokra.)

Azt mindenki tudja, a multik jól fizetnek. De vajon mennyire jól? Ez már titok. Azzal nem szívesen dicsekszik az ember, milyen kevés fizetésért kénytelen dolgozni, ezért ezt az oldalt se nagyon ismerjük.
Multiktól elpályázók számára nagy döbbenet van akkor, amikor rájönnek, az előző fizetés töredékét tudja fizetni egy magyar tulajdonú kisvállalat. Lehet, hogy hangzatos titulust kap, de a fizetést nem lehet összehasonlítani a multis fizetéssel.

Némi tájékozódás után megtalálhatók a neten azok az oldalak, ahol az emberek önként szolgáltatnak információt saját fizetésükről. Névtelenül, tehát elvileg be lehet vallani az igazat, viszont nem lehet tudni, valóban az igazat írják-e. Ezekről az adatokról statisztika készül, amit tanulmányozhatunk.
Az is benne van, hogy milyen egyéb juttatás jellemző az adott munkakörben.
A nyilatkozók száma foglalkozásonként nagyon eltérő, de azt is megtudjuk, hány válaszoló volt.

Érdemes minden lehetőséget megragadni arra, hogy a fizetésekkel kapcsolatban tájékozódjunk!

2012. október 17., szerda

Hazudunk az önéletrajzunkban?

Mostanában volt néhány állásbörze, és egyéb rendezvény, ami az álláskeresést, pályaorientációt volt hivatott segíteni.

Ezzel kapcsolatban sok cikk jelent meg, ami az álláskeresésről, önéletrajzról szólt.

Elolvastam jó néhányat, és némelyik kiverte nálam a biztosítékot. Nem akarok reklámot csinálni a cikknek, szerintem sokan olvasták.
Hangzatos cím, valami olyasmi, hogy hazudunk, mint a vízfolyás az önéletrajzunkban.
Már ez is kissé felháborított, mert szerintem ezt nem lehet állítani minden önéletrajzot író emberre vonatkozólag, de ezen még túl tudtam lépni.

A részleteket megtudva azonban még jobban felháborodtam, és elcsodálkoztam. Némely mondat értelmezhetetlen volt számomra.

Hazudunk az önéletrajzban?
Biztos vannak olyanok, nem is kevesen, akik csúsztatnak, szépítenek, elhallgatnak, vagy éppen gátlástalanul hazudnak. De nem gondolom, hogy az ország összes álláskeresőjére rá kellene sütni a hazug címkét.

Nem csak embereket sértett meg a cikk írója, hanem sok munkáltatóban erősítette meg azt az érzést, bizony hazudnak "ezek". Semmit nem hiszek el nekik, bármit írnak. Elvégezte ezt vagy azt az iskolát? Biztos nem igaz. Gyakorlata van abban? Ha-ha, tudom úgyse igaz.

Amikor nehéz megtalálni a megfelelő munkát, de a másik oldalt nézve nehéz megtalálni a megfelelő embert a megfelelő helyre, akkor miért kell még jobban ráerősíteni arra, hogy ne bízz meg a jelentkezőben munkáltató, úgyis át akar verni?!

Mi az, hogy hazudunk, mint a vízfolyás? Mennyit lehet hazudni egy önéletrajzban? Ha kellünk, úgyis kérik a bizonyítványokat, az előző munkahelyről származó igazolásokat. Akkor mindenképpen lebukik a gátlástalanul hazudozó. Ha be tudjuk mutatni a végzettséget igazoló papírokat, a gyakorlatról szóló dokumentumot, akkor hazudtunk? Ha nem léteznek ilyen dokumentumok, akkor valóban lódított az illető, de ez annyira általános lenne?

Én inkább azt tapasztalom, hogy az álláskeresőket, egyáltalán az önéletrajzot író embereket arra kell buzdítani, merjenek beleírni "sikereket" az önéletrajzba. Ne csak a száraz tényeket írják le. Merjék kimondani, ezt vagy azt jól tudom, ebben nagy gyakorlatom van, amabban sikeres vagyok, stb.

A cikkben számomra a csúcs ott volt, amikor elolvastam, hogy a legtöbbet a magyar ember az előző fizetését!!! illetően hazudik.
Itt megálltam. Mi van???! Hogy kerül a csizma az asztalra?
Ki az, aki a jelenlegi, vagy utolsó munkahelyén kapott fizetését beleírja az önéletrajzába? És egyáltalán, miért írná bele? Nem is hallottam olyat, hogy a fizetést valaki beleírta volna az önéletrajzába.

Ez volt az a pont, amikor biztos lettem abban, hogy ez a cikk valahonnan átvett anyag. Lefordították angolból, és a magyar jelzőt elhelyezték benne. Eddig sem volt, és ezután sem lesz követelmény az, hogy bevalljuk jelenlegi fizetésünket az önéletrajzban.

De ha csak a mondatot értelmezem, miszerint fizetésünket illetően hazudunk, akkor megkérdezném, honnan tudták ezt megállapítani?
Ha köszönik a jelentkezésemet, de beszélni sem akarnak velem, akkor ennek ellenére nyomoztak a fizetésem után? Ugye hogy nem!

Ha személyesen beszéltünk, és mondtam egy összeget, ami persze azonos a volt a leírttal, mert hülye azért nem vagyok, tehát ekkor honnan állapította meg, hogy nem igaz? Rám nézett, és azt mondta magában, lehetetlen, hogy ennek ennyit adott volna bárki is? Vagy gondolat átvitellel?
Azt ugye kizárhatom, hogy odatelefonált a munkahelyemre, és rákérdezett:-) Ha a kollégáim nem tudhatják, egy idegennek elárulják? Természetesen nem!

Ma már sokan önadózók, és különben is, ha egységes a levonandó személyi jövedelemadó mértéke, akkor nem is kell, hogy érdekelje, két hónapja mennyiért dolgoztam máshol.
Ezek az adatok, ha mégis eljutnak az új munkáltatóhoz, csak a munkaviszony létrejöttekor válhatnak ismertté.
Az elutasítottak fizetéséről honnan vannak az információk? Tudjuk, sehonnan, nincs információ.

De olyan jól hangzik az, hogy hazudunk a fizetésünkről az önéletrajzban! Hozza a sok olvasót, és persze sokan felháborodnak, ami miatt még több olvasó lesz...

Még egyszer megnyugtatok mindenkit, NEM kell beírni a fizetést, sőt!
Ha az állásinterjún rákérdeznek, bátran lehet azt mondani, erről nem beszélhetek, benne van a szerződésemben, hogy titokban tartom. Nem akarok szerződésszegést elkövetni.