2012. október 19., péntek

Fizetések titkossága


A fizetésekről egy gondolat.

Lehet, hogy jó, de inkább rossz, hogy nálunk ennyire titkos az, ki, hol mennyit keres. Nem személy szerint értem, hanem munkakörönként.

Nem tudhatja egy munkát kereső, hogy mondjuk egy könyvelő, egy marketinges, egy fodrász, vagy recepciós, kézbesítő, esztergályos mennyit keres.
Mennyi az a fizetés, ami általános? Nem tudhatjuk, hogy általános-e, hiszen a fizetések titkosak.

A munkahelyeken egymással sem szabad megbeszélni, ki mennyiért végzi el a munkát. Ez nem jó dolog, mert így kijátszhatók a dolgozók egymás ellen. Nem ritka eset, hogy valaki véletlenül megtudja, hogy a vele egy szobában ülő kolléga, aki hasonló végzettséggel és gyakorlattal rendelkezik, pont azt a munkát végzi, mégis másfélszer annyit keres, vagy a szerződése egyéb, számára kedvező pontokat tartalmaz.

Gyakori, hogy az idősebb, több gyakorlattal rendelkező dolgozó, aki ráadásul az újakat betanítja, tízezrekkel keres kevesebbet, mint a frissen felvett, azonos végzettségű ifjú titánok.

Tisztább helyzet lenne, ha tudni lehetne, iparáganként jellemző munkakörökben milyen jövedelmi viszonyok vannak.
Ez egyelőre nem változik, így nehéz kitalálni, hogy amikor rákérdeznek arra, mennyit kérünk, mit mondjunk.
Ha túl keveset mondunk, gyanakvóak lesznek, ennyire értékeli magát? Biztos nem is olyan jó szakember, különben többet kérne. Ez a túl kevés ettől még lehet a jelenleginél 50%-kal több is!

Ha túl nagyot merünk álmodni, akkor végigfut az agyakban, hogy mennyi az adott helyen az átlag, a legmagasabb fizetés hasonló munkakörökben, az is, hogy tudnak-e ennyit adni, és egyáltalán akarnak-e.

Ezért nehéz kérdés az, mennyit kérjen az ember. Egy biztos, ha a pályázati kiírás szerint önéletrajzokat fizetésmegjelöléssel kérnek, akkor valamit írni kell. De mennyit?

Amúgy, ha jobban belegondolok, valahol meg tudom érteni, miért kérik, mondjam meg, mennyiért dolgoznék ott. Lehetséges, hogy a sok rossz tapasztalat miatt, amikor a behívott emberek zöme olyan igényeket támasztott, amit nem tudtak megfizetni. Nem azért, mert nem akartak, hanem azért, mert nem tudtak. Ezért inkább kiszűrik előre azokat, akik irreális fizetési elvárásokkal rendelkeznek.

Sok helyen elég szűk a keret, inkább elbocsátanak, mint felvesznek, tehát fontos, mennyit kér a jelentkező. Időpocsékolás lenne mindkét fél részéről, ha kiderül a beszélgetéskor, hogy a beosztott előadónak jelentkező csupán kétszer annyit szeretne kapni, mint az első számú vezető.

Ha közszférába pályázunk, kérnek fizetési igényt, illetve eleve odaírják, hogy bérezés a megfelelő törvény alapján. Ott meg lehet nézni, mire számíthatunk. (Nem sokra.)

Azt mindenki tudja, a multik jól fizetnek. De vajon mennyire jól? Ez már titok. Azzal nem szívesen dicsekszik az ember, milyen kevés fizetésért kénytelen dolgozni, ezért ezt az oldalt se nagyon ismerjük.
Multiktól elpályázók számára nagy döbbenet van akkor, amikor rájönnek, az előző fizetés töredékét tudja fizetni egy magyar tulajdonú kisvállalat. Lehet, hogy hangzatos titulust kap, de a fizetést nem lehet összehasonlítani a multis fizetéssel.

Némi tájékozódás után megtalálhatók a neten azok az oldalak, ahol az emberek önként szolgáltatnak információt saját fizetésükről. Névtelenül, tehát elvileg be lehet vallani az igazat, viszont nem lehet tudni, valóban az igazat írják-e. Ezekről az adatokról statisztika készül, amit tanulmányozhatunk.
Az is benne van, hogy milyen egyéb juttatás jellemző az adott munkakörben.
A nyilatkozók száma foglalkozásonként nagyon eltérő, de azt is megtudjuk, hány válaszoló volt.

Érdemes minden lehetőséget megragadni arra, hogy a fizetésekkel kapcsolatban tájékozódjunk!

Nincsenek megjegyzések: