2012. december 6., csütörtök

Most akkor milyen legyen az önéletrajzom?

Ahogy már régebben is írtam, én a magam részéről nem hiszek abban, hogy van olyan csodamondat, szófordulat, elrendezési mód, vagy más egyéb furfang, amivel az önéletrajzunk egyedi, "étvágygerjesztő", mindenki másétól eltérő, tuti felvételt garantáló lenne.

Ez nem a jó példa!

Egy ideig nem olvastam sehol hasonló gondolatokat, nyilván azért, mert ameddig nem terjedtek el nagyon a "biztosanezleszalegjobb,nálamvedd" típusú önéletrajzok, nem is untak rájuk, vagy nem is szúrtak annyira szemet.

Ma már egy önéletrajz elolvasásakor azt is tudják a személyzet-kiválasztással foglalkozó szakemberek, melyik "iskola" tanításai szerint készült az a bizonyos önéletrajz.
Ezzel együtt, már a felturbózott önéletrajz is unalmas lett. Hiába a sok szóvirág, trükkös megfogalmazás, "hiába kéred, úgyse adok választ a kérdésedre" típusú önéletrajz, lassan eljutunk oda, ahonnan kiindultunk.

Az önéletrajzok egyformák, uniformizáltak, sablonosak. Csak most sokan sokkal nagyobb energiabefektetés árán állítják elő ezeket.

A szakmai önéletrajz hátránya az, hogy eltűnt belőle minden személyesség, illik szinte kívülről tekinteni magunkra, és táblázatszerűen előadni a szakmai múltat. A kísérőlevél, amiben némi személyességet lehet/ett előadni, sokszor átalakul olyan motivációs levéllé, ami nélkülöz minden személyességet.

Most akkor mi van? Vagy mi legyen? Milyen önéletrajz az, amelyik nyerő?

Nyerő önéletrajz nincs, és nem is lesz. Régen, és most is azt mondom, tartsuk be a szakmai önéletrajz írásának "szabályait", és a kísérőlevélben próbáljunk kicsit többet elárulni magunkról.

Az, hogy hol és melyik önéletrajzot szereti az, aki elsőnek olvassa ezeket, számunkra úgyis homályban marad.
A szubjektív megítélést meg kell szoknunk. Igenis az, aki megkapja és elolvassa az önéletrajzokat, nem tud kibújni a bőréből, és lesz olyan önéletrajz, ami jobban tetszik neki, és lesz olyan, ami kevésbé.

Ettől még lehet, hogy az interjúra érdemesek csoportjába kerül az, aki pályája alapján arra alkalmas, de az is előfordulhat, hogy nem.

Az önéletrajzban nem nagyon térhetünk el a ma megszokott adatok megadásától, a forma is nagyjából elvárás. Amiben egyedi lehet valaki az a tartalom.

A releváns adatok, tehát az, hogy olyan helyen dolgozott az illető és olyan képzettsége, gyakorlata van, mint amilyet éppen keresnek, és az a kis plusz, amit nem is olyan könnyű belevinni. Ameddig az kattog a fejekben, nem szabad dicsekedni, az öndicséret mindig büdös, addig nem is tudnak olyan önéletrajzokat írni, amilyenre szükség lenne. Ki keres olyan munkatársat, aki semmi jót nem tud magáról mondani?

Az önéletrajz tükrözzön önbizalmat is! El tudom látni a feladatot! Mindennel rendelkezem, amit kérnek, amire szükség lehet az adott munkakörben. Igen, már volt ilyen feladatom, és jól el is végeztem.
Ha már magunkban ki mertük mondani, akkor merjünk is úgy írni eddigi munkáinkról, hogy mások is megtudják, nem kutyaütő munkatársak voltunk!

Tehát milyen legyen az önéletrajz? Pontos, valós adatokat megadó, helyesírási hibáktól mentes, szellős, jól megszerkesztett, az adott munkakör szempontjából megfelelő információt adó, írójának eredményeit is bemutató.

Egy ilyen önéletrajz elkészítése nem is annyira egyszerű! Vagy mégis?