2013. március 25., hétfő

Tökéletes önéletrajz

Tökéletes önéletrajz nincsen. Erre kár is törekedni.

Mint az élet minden területén, itt sem felelhetünk meg egyszerre mindenkinek.
Az egyik embernek ez tetszik, a másiknak meg más. Az önéletrajzokkal is ez a helyzet.

Én azt az önéletrajzot szeretem, amit azonnal átlátok, nem használ olyan munkaköri megnevezéseket, amiket szótárral se értek, amiben látom az iskolai és szakmai végzettséget azonnal, és nem érdekel, szeret-e falat mászni, vagy könyvet olvasni a meleg szobában a kandalló előtt.

A szemben levő asztalnál ülő kollégám viszont imádja, ha extrém sportot űző jelentkezik, és szívesen mereng el azon, hogy a key manager, meg az asszisztens vajon mivel foglalkozott előző munkahelyén.

Régebbi kollégám szívesen időzött el a fotókon, és előnyben részesítette, ha valaki külföldi tulajdonú cégnél dolgozott.
Ezek csak utólag derültek ki, amikor kilépett... Kilépése egyébként pont a fotóknak volt köszönhető, mert egy idő után feltűnt, tőle mindig egyfajta jelentkező érkezik a szakmai vezetőhöz. Magas, barna férfi, aki 5 bizonyos vállalat egyikénél dolgozott korábban, és egyazon iskolában járt a kollégával.

Ezeket a példa kedvéért írtam, de látható belőle, 3 ember 3 egészen másféle szempontok alapján talál szimpatikusnak egy önéletrajzot, egy jelentkezőt.
Bizony! A szimpátia az, ami dönt. Emberek vagyunk, és én a magam részéről igyekszem túllépni azon, nekem személy szerint szimpatikus-e a jelentkező, mégsem tudjuk magunkat függetleníteni a személyes szimpátiától (vagy annak hiányától).

Tehát tökéletes önéletrajzot nem tudnunk beadni az áhított munkakör elnyeréséhez, mert az egyik embernek ez, a másiknak meg az a dolog KELL, hogy benne legyen az önéletrajzunkban.

Egyet ne tegyen! Soha nem szabja egy ember ízlésére az önéletrajzát! Mi van akkor, ha nem is hozzá kerül?

Nincsenek megjegyzések: