2013. május 6., hétfő

Hány másodperc alatt döntenek?

Sokszor olvasunk arról, milyen kevés idő jut egy önéletrajzra. Mindig a szélsőségekről hallani, arról, hogy pár másodperc dönt sorsokról.
Egy kicsit járjuk körül a témát, nézzük meg a másik oldalt, azt, hogy tényleg csak szórakozásból, lustaságból szórják ki az önéletrajzok zömét, egyáltalán hogy is megy/mehet ez a munka.

Mindenkinek más a munkamódszere, egy biztos. Van bizonyos hosszúságú munkaideje, amin belül bizonyos feladatokat el kell végeznie. Az irodai munkákat nem időnormák alapján végezzük, hiszen nem lehet  előre megmondani, mennyi ideig tart 3 oldal elolvasása, vagy egy telefonbeszélgetésre mennyi időt kell szánni. Itt nem magánbeszélgetésekre gondolok, hanem a munkával kapcsolatosakra.

Az önéletrajzokkal foglalkozó oldalakon, és pályaválasztással foglalkozó cikkekben is gyakran olvassuk, hogy jaj, tenni kell valamit, mert a sok ugyanolyan közül ki kell tűnni mindenáron, és valami extrát kell mutatni azért, hogy egyáltalán a HR-es méltóztasson elolvasni zseniális alkotásunkat. (Ezt némi iróniával írtam, remélem feltűnt.)

Komolyra fordítva a szót, egyre-másra kapja az önéletrajzot író a tanácsot, legyen egyedi, formabontó, mert a HR-esek már nagyon unják a sablonos önéletrajzokat. Tenni kell valamit, hogy kitűnjünk.

Erre én egyrészt azt mondom, hogy bizony, nehéz a bányászok élete. Ha valaki egy HR osztályra megy dolgozni, és személyzet kiválasztásával foglalkozik, akkor ez a "dögunalom" a munkája része.
Persze, nem túl motiváló napi 6 órát arra fordítani, hogy egy önéletrajz hegyet olvasok végig(?), vagy, hogy ma reggelre már megint 340 új levelem lett a postafiókomban, és ebből 335 önéletrajz.
De végül is, ez a munkája, ezért kapja a fizetését.

Ez olyan, mintha a boltban a pénztárnál nekünk énekkel, tánccal, rajzolással, viccmeséléssel kellene szórakoztatnunk a pénztárost, aki egész nap a soha ki nem fogyó futószalagról emeli odébb az árut, és még arra is figyel, pontosan adjon vissza, köszönjön nekünk, és megpróbál eközben mosolyogni is. Ugye, hogy furcsa lenne?

Az önéletrajzok olvasása, szinte átfutása a HR-es munkatárs napi feladata. Ezért nem érdemel külön elismerést, hogy megteszi, ez természetes. Más kérdés, hogy ha látja, 340 levél van már munkakezdéskor, akkor ez a szám csak növekedni fog a nap folyamán, ezért nagy sebességgel próbálja átrágni magát az önéletrajzokon.

Van előnye a papír alapú önéletrajznak is, mert a kibontást, összerendezést rá lehet bízni másra is, és az értékes időt már csak a szemrevételezésre tudja fordítani.
Sajnos, ma sok helyen a teljes önéletrajzokkal való munkát rábízzák olyanokra, akik nem értenek hozzá. Ez nem a pályázó hibája, de ő jár rosszul.

Tehát számoljunk! Reggel van 340 levelem, amit nem olvastam, ennek zöme önéletrajzot rejt, amit le kell töltenem, megfelelő helyre menteni, majd beleolvasni. Legalább beleolvasni. Kettőkor értekezlet, utána más dolgom van, előtte még készíteni kell egy összefoglalót, van 4 órám arra, hogy a 340 levelet elolvassam, és persze közben a telefon is többször csörögni fog.

Ha tanultam munkaszervezést, vagy ha nem is, de legalább az eddigi tapasztalataimra hagyatkozom, akkor gyorsan számolni kezdek.

Mennyi időm jut egy levélre?
340:240=1,42 vagyis egy perc alatt másfél emaillel kell végeznem.
Szerencsére lesznek olyan levelek, amik már a szövegükben is megmutatják, esélytelen a jelentkező.

Mit kell csinálnom? Levél megnyitása, melléklet letöltése, majd önéletrajzok olvasása, a reményteljesek elkülönítése, esetleg egy-egy szó feljegyzése. Ma sem fogok unatkozni!

Ezért jut kevés idő egy önéletrajzra! Egy-egy hirdetésre gyakran több száz jelentkezés érkezik, és ha nem csak egy hirdetés fut, akkor ez megtöbbszöröződik. Valóban kevés idő jut beleolvasni, tanulmányozni egy jelentkezést.

Sokan vannak, akik minden létező hirdetésre elküldik a pályázatot. Akkor is, ha közelében nem jártak annak a területnek, a képzettségük szerint még elméletben sem értenek hozzá, gyakorlatuk nincs benne, de szorgalmasan jelentkeznek.

Egy idő után az ember tudja, mit nézzen, és tudja, ha előírás egy bizonyos képesítés megléte, akkor azonnal szelektálni kell azokat a pályázatokat, melyekben ez nincs benne.
Ezért is fontos, hogy az adott munkakörhöz passzoló képzettségünket, iskolai végzettségünket és szakmai tapasztalatunkat kiemeljük.

Azt is jó tudni, sok helyen vadásznak azokra a jelentkezőkre, akik tényleg el tudják látni az adott munkakört!

Nincsenek megjegyzések: