2015. április 20., hétfő

Ajánlólevél

Az ajánlólevél és a referencia igazából kéz a kézben járnak. Az ajánlólevél egy olyan írás, amit a munkaviszony megszűnésekor adnak a kilépő dolgozónak egyes helyeken.
célja az, hogy bemutassa a dolgozó munkájának minőségét a dolgozó fejlődését, azt, hogyan lehetett vele együtt dolgozni.

Az ajánlólevélnek Magyarországon nincs meg a kultúrája (még), egyes cégeknél természetes, de többnyire azt sem tudják a foglalkoztatók, miről is van szó.

Német nyelvterületen az ajánlólevél már több évtizede teljesen normális és elfogadott intézmény. A neve is mutatja, ajánlás, tehát pozitív dolgok szerepelnek benne. Azt a célt szolgálja, hogy megkönnyítse a dolgozó elhelyezkedését. Egy jó cégtől való jó ajánlólevél előnyt jelenthet.

Mi is található egy ajánlólevélben?

XY ettől eddig állt cégünknél alkalmazásban, mint ....
Munkájával elégedettek voltunk, mert ilyen és olyan eredményeket ért el.

Munkáját így és így végezte, kollégáival való kapcsolata ilyen volt. Munkabírása ilyen, csapatban is jól tud dolgozni. Munkavégzésére a pontosság jellemző, hatékonyan lehet vele együttműködni, ezt kollégái és főnökei is látják.

Nagyjából ennyi. A fentiek nem minta ajánlólevélként olvashatók, csak az ajánlólevél tartalmának megismertetése a célja!

Az ajánlólevél régebben a beosztottak között nem volt szokásban, csak vezető állásra pályázóktól kérték. Ma már felmerülhet kérésként. Előny az, ha valakinek van ajánlólevele.

Arra mindenesetre vigyázni kell, hogy ne lőjenek túl a célon, és ne legyen túl nyálas, ne ömlengjen arról, mennyire nagyszerű az illető, akinek írták. Nem fogják elhinni, még akkor sem, ha igaz.

Az ajánlólevél nem feltétlenül az utolsó munkahelytől kell, hogy származzon, de 10-15 éves ajánlólevéllel már megyünk sokra.

Az ajánlólevél és a referencia nyújtása abban tér el egymástól, hogy a referenciát szokás szóban nyújtani, tehát egy megadott személy nevét megadva, őt kérdezik az illető jelentkezőről, az ajánlólevél viszont minden esetben egy írásba adott "nyilatkozat".

2015. április 16., csütörtök

Ki adjon referenciát?

Előző bejegyzésemben hosszan írtam a referenciáról. Most arról szólok, ki legyen az, akit a referencia adása miatt felkeresünk.

Célszerű, ha az összes szálat nem vágjuk el, amikor elhagyunk egy munkahelyet. Most azért sokkal könnyebb a helyzet, mert a Facebook világában nagyon hamar rátalálunk régebbi munkatársainkra, akik közül lesz olyan, aki segít megtalálni a megfelelő embert.

De ki legyen az?
A szemben levő asztalnál ülő volt kolléga, aki ugyanabban a munkakörben volt, nem jó.

A volt főnökünk, főnökünk főnöke, személyzeti ügyekkel foglalkozó, vagy a cégtulajdonos a megfelelő személy. Természetesen a cég méretétől függ, kit fogunk találni.

Aki a referenciát adja, legyen ebben kompetens személy, értem ezalatt azt, ismerje a munkánkat, emlékezzen ránk! Rém kellemetlen, ha egészen más leírást ad rólunk, mint a valóság, egyszerűen azért, mert összekeverte a neveket.

A referenciaszemélyt meg kell keresni, és meg kell kérdezni, hajlandó-e referenciát adni. El kell mondani, mit is várunk el tőle. Tehát azt, hogy beadok egy jelentkezést X céghez, kérnek tőlem referenciát. Szeretném megkérdezni, beírhatom-e referenciaként. Ez azt jelenti, lehetséges, hogy írásban vagy telefonon felkeresik, és megkérdezik, mit tud rólam, a munkámról. Tud-e rólam olyan jellemzést adni, amiből kiderül, jól dolgoztam ott, értek ahhoz, ami a feladatom volt, és jó kolléga voltam. Ekkor az illető mondhatja azt, ne haragudjon kedves barátom, azt se tudom, ki maga, én már nem emlékszem az 5 évvel ezelőtti munkatársaimra. Ez egyfelől rossz hír, másfelől pedig jó. Jó azért, mert kiderült, őt nem szabad megadni referenciaszemélyként. Rossz, mert kereshetünk tovább.

Ha vállalja, akkor is csak reménykedhetünk benne, hogy az adott híváskor úgy hirtelenjében el fogja mondani azt a néhány pozitív dolgot, amit elvárunk. Nem kell szégyellni, elvárjuk. Ki akarna olyan referenciát kapni, ami arról szól, hogy folyton veszekedtünk, naponta elkésett, hanyag volt. Tudom, ilyet nem mondhat, de ugyanezt jól körülírva virágnyelven is elmondhatja, és még csak nem is tudunk róla.

Tehát bíznunk kell a referenciaszemélyben, akit ki kell oktatni arról, hogy ő most nekünk referenciaszemélyként kerül megjelölésre, és készüljön fel lelkileg, hogy esetleg megkeresik. Akkor emlékezzen ránk, és persze tudjon mondani néhány pozitív mondatot.

Ha kicsi cégeknél dolgoztunk, könnyen előfordulhat, hogy csak volt munkatársat találunk. Akkor is ez a helyzet, ha régebbi cégtől szeretnénk referenciát, de az már nincs meg, vagy elképzelhető, hogy sok nyugdíj környéki kollégánk volt, akiktől pár év múlva már nem kérhetünk referenciát. Ilyenkor a volt kolléga, mint kolléga mondhatja el, milyen volt a közös munka. Az, hogy tudjon róla, számítson rá, itt is követelmény!

A referencia szerepe egyre nagyobb lesz, tehát érdemes gyűjteni a referenciákat, ahol felajánlják, hogy írnak, ott el kell fogadni, sőt meg kell köszönni. Ha nem divat adott helyen, és olyan az elválás, akkor kérni kell kilépéskor. Például, ha kénytelenek voltak X embert elküldeni, akkor valószínűleg adnak referenciát, mert nincs bennük sértettség.

Az önéletrajzban első körben írhatunk annyit, referencia kérhető.

Ha az adott cég kéri is, akkor még mindig van időnk ismételten megkeresni a referenciaszemélyt, és szólni, most kértek referenciát, beírtalak, várható, hogy keresnek. Miért jó ez? Lehet, hogy fél év-egy év telik el a beszélgetés óta, már régen elfelejtette az illető az egészet, így pedig van ideje felidézni a régi időket, hogy a megkereséskor már emlékezzen.

2015. április 13., hétfő

Referencia

Egyre több munkáltató kér referenciát a leendő alkalmazottól.
Ez számukra egyfajta biztosíték. Ezzel nincs is gond.

Ott látom a problémát, hogy a magyar munkáltatók nincsenek felkészülve a referencia adására. Persze nem a munkáltatónak, mint szervezetnek kell felkészülnie, vagyis mégis, de nem úgy. 

Mire gondolok? A munkáltató mondhatom úgy, egy megfoghatatlan valami. 
Tudom persze, hogy mindenütt megvan az a személy, aki a munkáltatói jogokat gyakorolja, aki a szerződéseket aláírja. Ez így van, de nem ő az, aki ismer bennünket. Akkor igen, ha egy kis cégnél dolgozunk, de ez esetben is csak akkor, ha egy időben dolgoztunk ugyanott, és tényleg ismerte a munkánkat, valamint, ha a referenciát nem 10 év múlva kérjük.

Az lenne jó, ha kilépés után, ha már egy bizonyos időt dolgozott az adott cégnél a dolgozó, immáron lehiggadva, automatikusan írnának egy referenciát az adott dolgozóról. Sajnos, ha a munkavállaló akar elmenni, akkor gyakran azonnali önismereti képzésben részesül, és megtudja, hogy a tegnap még kiváló teljesítményűnek tartott munkája igazából egy fabatkát sem ért, és jó is, hogy az ilyen nem rontja itt tovább a levegőt, és jó lenne, ha többet be sem tenné a lábát a kapun. 

Nos, ez az, ami miatt nehezen lehet jó referenciát kapni a munkáltatótól. Lehet, hogy 1-2 hónap múlva már úgy látják, igen, érthető, hogy egy lakóhelyéhez sokkal közelebbi munkahelyre ment, nem utazik napi 4 órát, vagy, hogy igen, itt egy monoton munkát végzett, amihez a képzettsége, gyakorlata bőven sok volt, és most, az új helyen milyen jól elvezeti azt a néhány fős csoportot, stb.
Lehet, csak elmúlt a harag, és reálisan tudják már nézni a dolgot.
Ilyenkor jó lenne, ha elkészülne a referencia, amit eltennének, és ha szükséges, kiadnák. Sőt, akár el is lehetne küldeni a dolgozónak azzal, őrizze meg, és használja, ha szükséges.
Sajnos, nem tartunk még itt.

Azért fontos, hogy időben készüljön a referencia, mert ha már senki sem dolgozik ott a régi kollégáink közül, akkor tényleg, mit tudnak írni? Azt, hogy mettől meddig, milyen munkakörben dolgoztunk, esetleg azt, mennyit hiányoztunk és hogy volt-e fegyelmi ügyünk, vagy kaptunk-e dicséretet, jutalmat, kitüntetést. Arról nem tudnak írni, milyen volt velünk együtt dolgozni, a hétköznapokban feltaláltuk-e magunkat, lehetett-e ránk számítani.


A referenciát mindig egy adott személytől tudjuk kérni. Például, ha volt főnökünk nem tekint személyes ellenségének amiatt, hogy cserben hagytuk/elárultuk/felmondtunk. Ő le tudja írni, milyen feladatokat hogyan láttunk el, beilleszkedtünk-e a csapatba, és miben lehetett ránk számítani, milyen volt velünk a munka.

2015. április 8., szerda

Önéletrajz idegen nyelven

Az önéletrajzot gyakran magyar és X vagy Y nyelven is kérik beadni. Ha ez az önéletrajz egy magyar munkáltatóhoz kerül, amelyik Magyarországon működik, akkor semmi gond, le lehet fordítani angolra, németre, franciára, vagy olyan nyelvre, amit kérnek.

Melyiket?

Ekkor is vigyázzunk néhány dologra!
Nem szó szerinti fordítás kell. Mire gondolok?

A munkáltatók megnevezése például. Lehet, hogy az adott cégnek van angol elnevezése. Utána lehet nézni, hogy mi az angol neve. Ebben az esetben mindenképpen a hivatalos nevét használjuk.

A következő csapda a munkakörök megnevezése. Magyarországon csodálatos munkaköri elnevezések vannak. Néha az ember azt sem tudja, miről lehet szó. Persze gyakran azért, mert ezek angol megnevezések, és magyarul nem tudjuk, mivel is lenne egyenértékű az a munkakör. De ez a jobbik eset, mert ekkor simán be lehet írni az angol munkaköri megnevezést. Reménykedve persze abban, hogy a cégnél tudták, minek milyen nevet adnak, és egy külföldi számára is világos lesz, nem pedig nevetséges.
Ha viszont magyar a munkaköri megnevezés, és más nyelven nem is használják a cégnél, akkor azt le kell írni az adott idegen nyelven. Nem szó szerint fordításban, hanem utána kell nézni, hogy azt a bizonyos munkát hogyan nevezhetik az adott nyelven. Lehet, hogy a szótár, vagy az iskolai/filmekből szerzett tudásunk nem lesz jó,mert egy bizonyos foglalkozásra 5-10 kifejezés is van, és mind mást jelent.
Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyik országban így, a másikban meg úgy nevezik a foglalkozást. 

Ezért is kell tájékozódni, mielőtt nekiállunk az önéletrajzot idegen nyelvre fordítani.

Honnan lehet utána nézni? 
A legjobb az, ha a cégünk idegen nyelven is kiad statisztikát, összefoglalót, mert ebből lehet, megtaláljuk a keresett kifejezéseket. Ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor a Google barátunkhoz fordulunk, és ügyes kulcsszavak beírásával elkezdünk információt gyűjteni. Vannak olyan oldalak, ahol összegyűjtve megtalálunk egy csomó munkaköri megnevezést például angolul.

Találni fogunk önéletrajzokat, karriertanácsadói oldalakat, álláshirdetéseket. Ezeket átböngészve láthatjuk, hogy vajon jó munkaköri megnevezést használunk-e.

Lehet, az az egyszerűbb, ha a nyakatekert, kacifántos magyar munkaköri megnevezést leegyszerűsítjük, és például ügyintézőnek nevezzük magunkat és utána odaírjuk, milyen ügyeket intéztünk. Persze nem részletesen, de hogy például pénzügyeket, vámoltatást, ügyfelek problémáinak kivizsgálását, stb. Azt ugyanis, hogy kintlévőségek behajtásának felelős kezdeményezője nem biztos, hogy érdemes lefordítani.
Ezt a feladatok felsorolása között szerepeltethetjük.
Az is lehet, hogy ennek a feladatnak máshol van egy frappáns megnevezése, amit vagy megtalálunk, vagy nem…


A nevek fordítása ma már nem divat. Tehát az utcanév az úgy szól, ahogy magyarul írva van. Annyit tehetünk, hogy az adott nyelvben nem levő ékezetes betűket lecseréljük ékezet nélkülire, bár ennek is ott van értelme, ha az a címünk, ahová esetleg írni fognak. 

Az idegen nyelven készülő önéletrajz nem lehet a magyar nyelvű tükörfordítása!
Mindig figyeljen oda, hogy a célország elvárásait teljesítse a beadásra kerülő önéletrajz.

2015. április 4., szombat

Önéletrajz külföldre

Előfordulhat hogy az önéletrajzot külföldre kell küldeni, illetve külföldön lesz felhasználva. Mennyiben jelent ez mást, mint amikor itthon adunk be önéletrajzot?

Az, hogy valós adatokat kell megadni, és a munkatapasztalatok közül a relevánsakat kell kidomborítani, az egyértelmű.

Ha a magyar viszonyok között elfogadott, sőt megkövetelt önéletrajzot fordítjuk le, (fordíttatjuk le) az adott nyelvre, vagy akár a majdnem mindenhol elfogadott angolra, akkor nem szabad azon csodálkozni, hogy az önéletrajz nem arat sikert.

Nem mindegy, hogy az angol nyelvű önéletrajzot egy magyarországi munkáltatónál akarjuk felhasználni, vagy Európa nyugati részén, esetleg más földrészen.

Itthon az amerikai típusúnak nevezett önéletrajzot használjuk, ami nem a curriculum vitae, hanem a resume kifejezéssel írható le.
Ha a különbséget érzékeltetni szeretném, akkor azt úgy a legkönnyebb, hogy a resume az, ahol szinte csak felsorolások vannak, egy-két mondatos magyarázatokkal, a curriculum vitae viszont hosszabb folyó szöveges részt tartalmaz, mondjuk úgy, mesélősebb.

A határ nem húzható meg szigorúan, hiszen a fogalmak mindenhol keverednek, és mindenütt más elvárások vannak.

Magyarországon a törvények például nem engedik meg a diszkriminációt, de sok olyan ország van, ahol ilyen megkötések nincsenek. Ezzel együtt nem árt tisztában lenni azzal, hogy a munkáltató úgyis azt vesz fel, akit akar. (vagy akit tud)

Míg az USA-ban nem kérhetnek fotót az önéletrajzra, addig nálunk ez a munkáltató választása szerint kell vagy nem kell, de például a Közel-Keleten kötelező az önéletrajzon a fotó.

Nálunk diszkréten nem írjuk oda a születési időt, mert rontjuk esélyeinket, ha látják túl hosszú szakmai tapasztalatunk lehet  életkorunkból adódóan, vagy éppen túl kevés, lényeg, nem elvárás ennek közlése. Felesleges magyar munkáltatóhoz magyarként jelentkezve a nemzetiségünket, anyanyelvünket jelölni, külföldön viszont érdekes lehet mindkettő.

Sok eltérés van a nálunk gyakorlatban elfogadott, szinte megkövetelt önéletrajz és más országok elvárásai között. Ezért, ha külföldre készül az önéletrajz, célszerű alaposan tájékozódni arról, az adott országban, kultúrában mi az elfogadott, a megkövetelt. Lehet, hogy olyan adatokat kell megadni, amiket Európában biztosan nem kérhetnének, így a magyar nyelvű önéletrajzban az nem is szerepel.


Ne essen abba a hibába, hogy a külföldre készülő önéletrajza a magyar szokások szerinti önéletrajz egyszerű fordítása.