2015. április 16., csütörtök

Ki adjon referenciát?

Előző bejegyzésemben hosszan írtam a referenciáról. Most arról szólok, ki legyen az, akit a referencia adása miatt felkeresünk.

Célszerű, ha az összes szálat nem vágjuk el, amikor elhagyunk egy munkahelyet. Most azért sokkal könnyebb a helyzet, mert a Facebook világában nagyon hamar rátalálunk régebbi munkatársainkra, akik közül lesz olyan, aki segít megtalálni a megfelelő embert.

De ki legyen az?
A szemben levő asztalnál ülő volt kolléga, aki ugyanabban a munkakörben volt, nem jó.

A volt főnökünk, főnökünk főnöke, személyzeti ügyekkel foglalkozó, vagy a cégtulajdonos a megfelelő személy. Természetesen a cég méretétől függ, kit fogunk találni.

Aki a referenciát adja, legyen ebben kompetens személy, értem ezalatt azt, ismerje a munkánkat, emlékezzen ránk! Rém kellemetlen, ha egészen más leírást ad rólunk, mint a valóság, egyszerűen azért, mert összekeverte a neveket.

A referenciaszemélyt meg kell keresni, és meg kell kérdezni, hajlandó-e referenciát adni. El kell mondani, mit is várunk el tőle. Tehát azt, hogy beadok egy jelentkezést X céghez, kérnek tőlem referenciát. Szeretném megkérdezni, beírhatom-e referenciaként. Ez azt jelenti, lehetséges, hogy írásban vagy telefonon felkeresik, és megkérdezik, mit tud rólam, a munkámról. Tud-e rólam olyan jellemzést adni, amiből kiderül, jól dolgoztam ott, értek ahhoz, ami a feladatom volt, és jó kolléga voltam. Ekkor az illető mondhatja azt, ne haragudjon kedves barátom, azt se tudom, ki maga, én már nem emlékszem az 5 évvel ezelőtti munkatársaimra. Ez egyfelől rossz hír, másfelől pedig jó. Jó azért, mert kiderült, őt nem szabad megadni referenciaszemélyként. Rossz, mert kereshetünk tovább.

Ha vállalja, akkor is csak reménykedhetünk benne, hogy az adott híváskor úgy hirtelenjében el fogja mondani azt a néhány pozitív dolgot, amit elvárunk. Nem kell szégyellni, elvárjuk. Ki akarna olyan referenciát kapni, ami arról szól, hogy folyton veszekedtünk, naponta elkésett, hanyag volt. Tudom, ilyet nem mondhat, de ugyanezt jól körülírva virágnyelven is elmondhatja, és még csak nem is tudunk róla.

Tehát bíznunk kell a referenciaszemélyben, akit ki kell oktatni arról, hogy ő most nekünk referenciaszemélyként kerül megjelölésre, és készüljön fel lelkileg, hogy esetleg megkeresik. Akkor emlékezzen ránk, és persze tudjon mondani néhány pozitív mondatot.

Ha kicsi cégeknél dolgoztunk, könnyen előfordulhat, hogy csak volt munkatársat találunk. Akkor is ez a helyzet, ha régebbi cégtől szeretnénk referenciát, de az már nincs meg, vagy elképzelhető, hogy sok nyugdíj környéki kollégánk volt, akiktől pár év múlva már nem kérhetünk referenciát. Ilyenkor a volt kolléga, mint kolléga mondhatja el, milyen volt a közös munka. Az, hogy tudjon róla, számítson rá, itt is követelmény!

A referencia szerepe egyre nagyobb lesz, tehát érdemes gyűjteni a referenciákat, ahol felajánlják, hogy írnak, ott el kell fogadni, sőt meg kell köszönni. Ha nem divat adott helyen, és olyan az elválás, akkor kérni kell kilépéskor. Például, ha kénytelenek voltak X embert elküldeni, akkor valószínűleg adnak referenciát, mert nincs bennük sértettség.

Az önéletrajzban első körben írhatunk annyit, referencia kérhető.

Ha az adott cég kéri is, akkor még mindig van időnk ismételten megkeresni a referenciaszemélyt, és szólni, most kértek referenciát, beírtalak, várható, hogy keresnek. Miért jó ez? Lehet, hogy fél év-egy év telik el a beszélgetés óta, már régen elfelejtette az illető az egészet, így pedig van ideje felidézni a régi időket, hogy a megkereséskor már emlékezzen.

Nincsenek megjegyzések: